Tippek a környezetbarát konyhakert kialakításához

Az önellátás szerencsére kezd ismét „divatba jönni”, és bár egy átlagos kertes házban élve nincsenek olyan lehetőségeink, mint egy nagy tanyán, mégis egyre többen alakítanak ki 50-100 nm-es kis veteményeseket az udvar végében. A régi agyonkapált, permetezett ágyások kora azonban lejárt, ma inkább permakultúrás módszerekben kell gondolkodnia annak, aki környezettudatosan szeretne zöldségeket és gyümölcsöket termeszteni otthon – ehhez adunk néhány tippet a blogbejegyzésünkben.

1. Őrizd meg a vizet, locsolás helyett tárolj

Egy konyhakert nyilvánvalóan nem működik locsolás nélkül, hiszen egyes növények igénylik a folyamatos talajnedvességet, de fontos, hogy spóroljunk a vízzel és a kutakat működtető árammal. Első körben érdemes olyan helyen kialakítani a veteményest, ahol van némi árnyék is, mert számos zöldség hajlamos kiégni, ha nyáron egész nap égeti a nap a szárát és a földjét, a tűző napsütés mellett pedig muszáj lesz akár naponta locsolni.

A talajnedvesség megőrzését elősegíthetjük azzal is, ha folyamatosan mulcsoljuk a földet, akár szalmával, akár fűnyesedékkel, forgáccsal vagy ezek keverékével, a lényeg, hogy ne maradjon fedetlenül a termőterület, különben sokkal gyorsabban elpárolog belőle a víz (mellesleg, a mulcs a lebomlás során táplálja a talajt).

Érdemes beszerezni néhány esőgyűjtőt is, ez lehet akár 2-3 régi hordó is, amiben összegyűjthetjük a nagy zuhék idején leeső csapadékot – természetesen, nem tart ki örökké az esővíz, de pár napnyi locsolást meg lehet spórolni vele, és mint tudjuk, sok kicsi sokra megy.

2. Alkalmazz vetésforgót és növénytársításokat

Az első esztendőben még nem igazán kell azzal foglalkoznod, mit hova ültetsz, a második évtől kezdve azonban figyelj rá, hogy lehetőleg cseréld fel a korábbi ágyások helyét. Egyrészt, mert minden zöldség kiszívja a növekedéséhez szükséges fő tápanyagot arról a helyről, ahova ültettük őket, másrészt, másrészt azért, mert bizonyos betegségek is megtelepedhetnek az ágyásukban – de nem biztos, hogy ez más növényre is ártalmas.

Mindemellett, érdemes már a vetés előtt elkészíteni egy ültetési tervet, és az egymással „barátságban” vagy „rossz szomszédságban” álló zöldségeket a megfelelő helyre tenni. A répát és hagymát például elvileg felváltva jó ültetni egymás mellé, ugyanis elriasztják egymás kártevőit. A paradicsom és burgonya azonban nem szeretik egymás társaságát, nem fejlődnek szépen, ezért őket talán jobb távol ültetni egymást. Az interneten számos táblázat fellelhető arról, mit mivel érdemes összeültetni.

3. Komposztálj, add vissza a földnek a tápanyagot

A zöldségek között vannak ugyani igénytelenebb fajták, ettől függetlenül mindegyiknek szüksége van némi tápanyagra, és nem, a műtrágya hosszú távon erre nem megoldás, mert nagyon nyersanyagigényes, drága, ráadásul nem tesz jót a termőtalajnak. A legegyszerűbb megoldás, ha van a kert végében egy-két régi raklapból összeállított komposztáló, amelyben jóformán minden, a kertben vagy konyhában fellelhető zöld- és barna hulladék elhelyezhető. Miért dobnád ki a kukába a tojáshéjat, a faágakat vagy a frissen lenyírt gyepet, ha helyette visszaadhatod velük a földnek a szükséges tápanyagot, ezzel növelve a terméshozamot?

4. Ne permetezz vegyszerrel, maradj a házi módszereknél és a megelőzésnél

Teljesen felesleges bedőlni azoknak a pánikkeltő cikkeknek és kommenteknek, miszerint műtrágyázás és vegyszerezés nélkül tizenötféle betegség fogja elvinni az egész konyhakerted pár nap alatt. Nyugi, valóban felütheti a fejét egy-két betegség, talán még ki is pusztul ez-az, de nem fog tönkremenni az egész veteményesed – az, hogy valami talán(!) mégis, az az ökokert velejárója. A vegyszeres permetezés helyett inkább foglalkozz a megelőzéssel: a növénytársítások már önmagukban is nyújtanak némi védelmet, de a vetőmagokat is csávázhatod magadnak otthon kamillás vagy fokhagymás főzettel, hogy megakadályozd a magokon található betegségek elterjedését. A tetvek ellen spricceld át az arra érzékeny növényeket kéthetente csalánleves ázattal, ha megjelennek, akkor csapasd le vízzel őket, hamarosan úgyis megjelennek a katicák az ennivaló láttán. A gombát úgy tudod megelőzni, ha nem felülről locsolod a növényeket, hanem a száruknál. A lisztharmatra is létezik házi praktikra, mégpedig a szódabikarbónás lemosás – mielőtt pánikba esnél és permetért rohannál, próbáld ki.

Az élelmiszertermelés tulajdonképpen nem csak hobbi: ökológiai szempontból nézve minél közelebbről kerül az asztalunkra az ennivalónk, minél kevesebb nyersanyagot és vegyszer igényel az előállítása, annál jobb a bolygónak. Egy piacos bevásárláshoz képest természetesen igényel némi plusz energiabefektetést, de kevés hangulatosabb dolog van annál, mint a nyári alkonyatban kimenni, és beszedni a kertből a vacsorához valót 🙂